Gondolkoztál valaha azon, hogy mi a legkeresettebb dolog a világon? Nem? Szerintem mind tudjuk, ha kicsit belegondolunk. Versek, ódák, egész könyvek szólnak róla. Filmeket, motivációs beszédek egész sorát találod és emberek izzadva kergetik Őt, egyre nagyobb célokat tűzve maguk elé, azt remélve, hogy ha MAJD azt elérik, AKKOR aztán nagyon.

A ’majd’… ’ha’… ’akkor’ eszedbe juttatták? Hát persze, egyről beszélünk: a boldogság, a hologramos céda.

Szóval itt ez a boldogság téma, amivel nagyon nem nyúlhatsz bele rosszba. Mint az a bizonyos ’little black dress’ nem? A Coca-Cola lecsengett hype-ja után facebook-kampányok, sőt egész oldalak csak ennek szentelik magukat és persze ez teljesen helyénvaló, hiszen az emberek imádják, ha az élet apró örömeire figyelmeztetik őket. De vajon tovább jut ez egyszerű facebook-kampányon? Valóban át tudod érezni azt a pillanatot, amit egy-egy felismerés okoz?

És mi a helyzet a végén, amikor tényleg elérted a célodat? Boldoggá tett az a test a tükörben? Boldogabb lettél az új autótól vagy a több pénztől a számládon? Egyesek röhögve mondják, hogy ’Nem, de inkább siránkozzak egy jachton..." – és lehet ezzel egyetérteni, de a kis könyvedbe a szíved felett be tudod vésni, hogy mennyi ideig voltál VALÓBAN boldog attól az extra pénztől? Pontosan mennyi ideig érezted azt az elégedettség-érzetet, azt az eufóriát, amit az elért célod magával sodort ÉS MIKOR kezdted el rögtön utána megfogalmazni magadban a következő célt és hajtani azt az érzést, amikor az egekbe szökik az adrenalin és ellep a mámor? Hány percig/másodpercig tartott az önfeledtség, amikor sikítani tudtál volna és legszívesebben megölelgettél volna mindenkit, aki szembejön az utcán? És még mindig nem a szexről van szó.

ÉREZD ÁT a pillanatot, az egyetlen, amit tehetsz. Szar az idő? Érezd át, ahogyan süt a nap vagy borús az ég. Örülj, ha fúj a szél vagy izzadsz, mint a ló, mert az élet így szép! Örülj a jelennek, örülj az útnak, minden egyes lépésnek és hidd el, a pillanat a végén erőteljesebb lesz.

Szóval erre a megállapításra jutottam csütörtök reggel, amikor próbáltam egy szokásos sziget-kört futni, azon mérgelődve, hogy igazából ez mekkora ökörség, hogy a kva életbe nem fog meglátszani a hasamon az a kocka és amúgy is.

Amikor a kör végére értem vettem észre, hogy életemben először futottam 30 perc alatt az 5,3km-t. 

End of story :))